Már tél közepén záporoznak a kérdések, hogy mikor megyünk, hol fogunk aludni, ki lesz a szobatársunk és sorolhatnám. És bár boldoggá tesznek ezek a kérdések, hiszen ez egy olyan visszajelzés a gyerekek részéről, amiből biztosan tudom, hogy nekik ez nagyon jó. 

Aztán kicsit el is szomorkodom, mert nem tudok télen még semmi biztosat mondani. Várjuk a pályázati eredményeket, matekozunk, szervezünk, de amíg nincs meg a fedezet, nehéz tervezni. 

Szerencsére az utolsó pillanatban nagyon sok kedves ember, szervezet és cég felajálásának köszönhetően idén újra együtt tölthettünk egy hetet 24 Down-szindrómás gyerekkel és fiatallal, amit tavaly óta is csak csodaként emlegetünk. 

Csoda, mert ez alatt az egy hét alatt egy olyan világot tudunk teremteni magunknak, amelyben bár ugyanúgy megvannak a feladatok és kihívások, sőt célok is, mint a hétköznapokban, mégis mi szabjuk a feltételeket. Nincs semmi olyan külső kényszer, vagy megfelelési vágy, ami miatt idegesen, feszülten vagy kapkodva állnánk a feladatokhoz, egyszerűen csak egy dolog lebeg a szemünk előtt, hogy nyissunk egymás felé, hogy találjuk meg a kulcsot, a megoldást, ami által a türelem horizontja olyannyira kitágul, a szeretet érzése úgy felfokozódik, hogy képesek vagyunk csak úgy LENNI, és élvezzük ezt a LEVÉST, az egymásra hangolódást és az öleléseket. 

Jó volt látni, ahogy a gyerekek kinyílnak, elkezdenek barátkozni, egyre többet vesznek részt a feladatokban, és egyre inkább válnak a csoport részévé. Igen, van akinek ez nehezebben megy, és ha kis lépésekben is, de meg lehet találni a hozzájuk vezető utat. Mert valamire csak kitartóan kell figyelni, hogy meglássuk benne az értéket. 

Ebben az egy mondatban foglalható össze a Down-tábor tanulsága és egyben küldetése is. Sokkal, sokkal több ez, mint egy tábor.  Élmény a gyerekeknek, és egyben hatalmas feladat is, hogy szülők nélkül, egyedül is megállják a helyüket. Kikapcsolódás a szülőknek, akik sokat tesznek nap, mint nap azért, hogy a lehetőségeikhez mérten neveljék és terelgesség a gyerekeket az önállóság felé. Új felfedezés mindazon emberek számára, akik lehet, hogy most találkoznak először Down-szindrómásokkal. Szerencsére elmondhatjuk, hogy az esetek többségében, pozitívak a visszajelzések ott, ahol láttatjuk magunkat. Végül kihívás és örök élmény a tábor minden résztvevőjének - szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert itt aztán tényleg átélhetjük és megtapasztalhatjuk a bizalom és szeretet legőszintébb formáit. Ezért viseljük mind nehezen a hazatérést abból a világból ebbe a világba.

Köszönjük támogatóinknak, hogy hozzájárultak a programhoz!

Nézzétek meg kisfilmünket is: https://www.youtube.com/watch?v=YSZnF5y59ac&t=708s